2.rész

Viszonylag hamar elkészült, és a legnagyobb bánatomra egy szűk farmerben, egy nyakba kötős topban, meg egy fekete dzsekiben jelent meg. Na sebaj, fogom én még azokat a combokat csodálni!
Na meg a sminkjét is felfrissítette, hogy csak úgy duzzadt az ajka a vérvörös rúzstól.
- Nos, hova megyünk? – érdeklődött bájosan pislogva.
Most vagy nagyon naív, vagy egyszerűen egy kurva.
Azt hiszem inkább az utóbbi.

- Tudok egy nagyon jó helyet innen nem messze. Van kedved sétálni? – kérdeztem, és Nancy már teljesen odáig volt a lehengerlő modoromtól.
Viszont… gyakorlatilag ugyan azt akarta, amit én: kefélni ma egy eszméletlen jót.
Ez meglepett, és bosszantott is.
Idegesít, ha az áldozat ennyire odáig van értem. Ezért támadok ritkán ilyenekre. Egyszerűen képtelenek nekem ellen állni. Mondjuk nem csoda, tényleg eszméletlenül szexi vagyok.
De majd megoldom ezt az apró kis problémát.
- Van. - felelte, és máris riszálni kezdte magát a kijárat felé.
Elővette a cigarettáját, és rágyújtott.
Iszonyatosan felhúzott a magabiztosságával.
Komolyan abban a hitben élt, hogy én leszek ma este az ő játékszere.
Nagyon tévedsz kiscsillag, arról biztosíthatlak!

Miközben a sötétben sétáltunk, minden mozdulatából, na meg gondolatából is áradt a magabiztosság.
- Gyakran csinálsz ilyet? – kérdeztem, most már félredobva a lehengerlő jó modorom.
- Milyet? – nézett föl rám ártatlanul.
- Hogy csak úgy elmész pasikkal, miközben tudod, hogy meg akarnak dugni. – mondtam ki nyíltan.
- Hát… úgy nézek ki, mint aki ritkán csinálja? – vigyorgott rám ördögien, majd felkacagott, mintha csak poénnak szánná.
Erre akartam valami igazán csípős megjegyzést tenni, de ő megelőzött, és hozzátette az előbbiekhez:
- Természetesen nem akárkivel megyek el akárhova.
Az „akár”-t erőteljesen és komolyan kihangsúlyozta, gondolom, hogy ne tűnjön akkora kurvának, amekkora valójában.
- Oh, értem. – vigyorogtam gúnyosan.
- Persze ha a beszélgetés során nem talállak olyan lenyűgözőnek, mint amilyen az első benyomásom volt, hát… - mondta fellengzően, és bár nem fejezte be a mondatot, de kézmozdulatával jelezte, hogy akkor „fel is út, le is út”.
Oh, milyen édes. Mégiscsak naív, és kibaszottul beképzelt.
Mondjuk azt be kell látnom, van is mire beképzeltnek lennie, mert a megjelenésében valóban van valami lehengerlő, de „sajnos” ez egy magamfajtára nem gyakorol látványos hatást.
- És nem is gondoltál még bele, hogy milyen csúnya dolgokat csinálhatnak veled, ha esetleg nem egy kedves emberrel mész el iszogatni? – érdeklődtem, miközben lassan andalogtunk egymás mellett.
- Nehogy azt hidd, hogy megijedek tőled! - vigyorgott, és rám fújta a füstöt a vérvörös ajkai közti résen át.
- Ohh! Mire ez a nagy vakmerőség? – vontam föl a szemöldököm.
- Ez nem vakmerőség! – kacagott – Egyszerűn csak kiismerem az embereket!
Ahogy ezt kimondta, elkaptam a derekát, és egy hotelszobába teleportáltam vele.
Mikor megérkeztünk, ördögien röhögve ennyit mondtam:
- Csak van egy kis probléma bébi! Én nem vagyok ember!
Szerencsétlen csak pislogott, majd nagy nehezen feltette azt a kérdést, amit általában mindenki felszokott:
- E…ezt… hogy csináltad? – forgott körbe a szobában, és furcsa mód ezt a kérdést tökéletes férfias megdöbbenéssel tette fel. Na igen, sokk hatás alatt előbújik az ember igazi énje. Bár ebből itt előttem ki nem néztem volna, hogy van benne férfiasság.
- Teleportálás édes! – röhögtem gúnyosan, és végigsimítottam az ujjaimmal a mellkasát – Tudod, mi vámpírok tudunk ilyet is! – és a következő pillanatban a legközelebbi fotelbe tepertem, majd rögtön az ajkainak estem.
- Várjvárjvárj!!! – sikította alattam, és erőtlenül próbált magától eltolni – Te tényleg vámpír vagy ez csak valami… - hadakozott alattam.
- Te tényleg fogyatékos vagy, vagy csak megjátszod? – vágtam közbe, és újra a szájának estem, amik pillanatokon belül már nem csak a rúzstól lettek vérvörösek.
Miközben az alsó ajkát szívtam, az állán már csorgott le a finom nedű, Nancy pedig a legkisebb ellenállást sem tanúsítva, görcsösen markolta a fotel kartámláját, és mélyeket sóhajtozott.
Ez élvezi basszus! – kaptam föl a fejem teljesen megdöbbenve.
Természetesen félt attól, ami történik vele, hiszen egy embernél ilyenkor teljességgel alapvető reakció a rettegés, na de… az rohadtul nem alapvető, hogy „a másik része” begerjedjen a dologtól!
Lucy-t kiteszem a napra… Még hogy nekem való? Ez egy mazochista ribanc!
- A…akkor most… megölsz? – pislogott rám félve, mikor mérgemben abbahagytam az eddigi tevékenységemet. Be van lőve.
- Hát, igazából választhatsz, hogy először megöljelek, és utána duglak meg, vagy megduglak, és aztán öllek meg. Esetleg belehalsz a kefélésbe… - vázoltam fel röviden a lehetőségeket.
Na, végre odalett az a fene nagy magabiztossága!
Végre egy „kicsit” igazán kezdte kellemetlenül érezni magát alattam.
- Hahó, Nancy fiú, hozzád beszélek! – fogtam meg két ujjammal az állát, és erőszakosan magamhoz húztam.
- E… előbb akkor dugjál meg… - felelte halkan és remegve néhány másodperc múlva, de a szemében ott csillogott a vágyakozás.
- Bazdmeg! – pattantam föl az öléből teljese elképedve – Látszik rajtad, hogy ribanc vagy, na de hogy ennyire?! – hajoltam oda hozzá hirtelen, amitől egy kicsit hátra húzódott a fotelben.
Elkaptam a kezét, és egy pillanat múlva már a méretes franciaágyra löktem, én feltérdeltem az ágy szélére, az ölembe húztam a lábainál fogva, és erőszakosan cibálni kezdtem róla a farmerjét.
- Miért nem a helyes kis szoknyácskádban jöttél? Nem lett volna ennyi dolgom… - dobtam magam mögé a nadrágot.
Letéptem róla a bugyiját így teljes egészében előkerült a merevedő szerszáma.
- Gumi meg síkosító a zsebemben… - motyogta elhaló hangon, és a takaróba markolt.
- A kurva életbe! - csaptam az ágyra két kézzel idegesen – Fogd már föl, hogy meghalsz! És garantálom, hogy nem AIDS-ben!
Már lassan úgy voltam vele, hogy komolyan kinyírom ezt a kis ribancot, és szarok arra, hogy a „nagyvilágnak” hiányozni fog-e, vagy sem! Legalább intő például szolgálna az emberek számára, hogy az ilyen életmód nem éppen kifizetődő…
- Oké, bocs, megszokás… - felelte a kitörésemre megszeppenve.
Erre aztán még jobban felkaptam a vizet.