- Komolyan nem zavar, hogy egy pszichopata állat karmai közt vagy, aki azt csinálhat veled, amit csak akar? – kérdeztem rá a dologra, bár a gondolatai alapján már tudtam, hogy nem igazán zavarja.
- Ha az a végzetem, hogy halálra keféljenek, akkor legyen. – mondta nagyokat pislogva.
Hát, erre én már nem tudtam mit lépni. Volt már dolgom nem egy perverz gyerekkel, de ez… szerintem tényleg beteg.
- Jól van Nancy. Akkor játsszunk. – mondtam közömbösen, és eltűntem, majd egy szemvillanás múlva levágtam Nancy mellé egy fekete bőröndöt.
Szó nélkül felnyitottam a tetejét, és kivettem belőle az ágyra azokat a kellékeket, amiket úgy gondoltam, hogy most be fogok vetni.
Drága áldozatom elkerekedett szemekkel meredt a bilincsre, láncokra, és a szájba való méretes gumi golyóra.
- Vedd le a felsőd! – vetettem oda neki, miközben a táskában kutattam.
Nancy csak meredt maga elé, és az ágyra pakolt dolgokat nézte.
- Azt mondtam vedd le! – ordítottam rá, és semmit se tétovázva egyetlen mozdulattal letéptem róla a toppot, vagy mi volt az.
A vállánál fogva felrántottam ülésbe, hátratekertem mindkét karját, és szorosan a csuklóira kattintottam a bilincset, majd elkaptam a nyakát, és lenyomtam a fejét az ágyra.
- Mondd, te még azt is élveznéd, ha egy sikátorban erőszakolnának meg? – érdeklődtem, miközben elhelyeztem a lábait a teste alá behajlítva, térdelő pózba, hogy kényelmesen hozzá tudjak férni a formás fenekéhez – Ja bocs, biztos az sem lenne erőszak! – röhögtem fel, és belé hatoltam.
- Ááááááááhhhh!!!!! – ordított fel kéjes fájdalommal, és megemelte a fejét a matracról.
- Ott maradsz! – nyomtam vissza a tarkójánál fogva, és kíméletlenül mozogni kezdtem benne.
Mikor már fogytán lehetett a levegője, elengedtem a fejét, ő pedig úgy kapkodott levegő után, mint egy fuldokló.
Jahm, hogy minden bizonnyal fuldoklott is?
- Szólj, ha fáj! – karmoltam végig a hátát hosszú karmaimmal.
- Fá…fáhhhhj! – nyöszörögte.
- Remek! – vigyorogtam, és így, hátulról a nyakába martam.
Erre még hangosabban ordított, de a hangjában volt jócskán élvezet is.
- Na várjál… - mondtam kedélyesen, miközben változatlanul tövig benne voltam.
Oldalra nyúltam, és felvettem az ágyról azt a finom kis szado-mazo, golyócskás eszközt, a golyót beletömtem a Nancy-m szájába, a tarkója mögött pedig szorosan összekapcsoltam a szíjakat.
- Na most nyögjél! – röhögtem sátánian, és olyan mélyre hatoltam benne, hogy a drágának már könnyek szöktek a szemébe.
Újra, most a másik oldalról haraptam a nyakát, és szívni kezdtem.
Isteni vére van! Igazi finomság!
Még egy kicsit gyötörtem az alfelét, aztán belé élveztem, másodperceken belül pedig ő is elment.
Heh, az utóbbi időben nem szoktam hozzá, hogy el is élvezzenek alattam. Mindegyik inkább a kínlódással van elfoglalva, mint az élvezettel.
Ez igazán bájos. Már nem is bosszant, inkább kissé felcsigáz.
- Na? Bírod még Nancy? – érdeklődtem, mikor a hátára fordítottam, és az ölembe húztam a testét, a hátát a karommal megtámasztva.
Először erőtlenül hátrabillent a feje, ahogy felültettem, majd nagy nehezen összeszedte magát, és a szemembe bámult.
Mi tagadás, kurva jól néz ki.
Szeme körül a smink teljesen elkenődve, a rúzstól, és saját alvadt vérétől pirosló ajkai által körülölel golyó a szájában pedig egyszerűen aww…
- Az a létra-csávó szokott veled ilyet játszani? – ráztam meg egy kicsit a vállánál fogva, ettől olyan volt, mint egy rongybaba. – Kérdeztem valamit! – ráztam meg újra, mert nem igazán akart felelni.
Persze megszólalni nem is tudott volna a golyó miatt… Hehe.
- Ü-ü!!! – rázta a fejét, tagadó hangot hallatva a golyó mögül.
- Na azért! – röhögtem, és így az első menet után már egész jól éreztem magam. – Jön a második felvonás édes… - közöltem vele hűvösen, és máris rácsúsztattam a fenekét az újra kemény farkamra.
A pupillája kitágult, és kifejezéstelenül meredt a plafon felé.
Kíváncsi voltam, hogy mit reagál arra, ha nem tartom meg tovább a testét, úgyhogy elengedtem a vállait. Erre a legkevésbé sem számított, úgyhogy amint elengedtem, úgy ahogy volt, hátraborult. Ez rém vicces jelenet volt, úgyhogy csak röhögtem rajta, mint állat.
Nancy meg amint a feje a matracon puffant, kissé magához tért, és néma vonaglásba kezdett az ölemben.
Hehh… úgy tűnik, hogy nyomja a bilincs, ami így kellemesen a hátába állhat… Hát, szívás. Nem én mondtam neki, hogy dőljön hátra.
Megmarkoltam a combját, hogy az ujjaimnál kiserkent a vére, és még szorosabban magamhoz húztam a csípőjét.
Nah, most már aztán tényleg csordogált egy kis könnypatakocska a szeme sarkából.
Ezt már szeretem!
- Még mindig élvezed Nancy? – érdeklődtem, és olyan erőteljesen toltam be a farkam újra, hogy még a golyó által tompítva is hallatszott valami a sikolyából.
- Nem hallottam... Élvezed? – kérdeztem újra, és megint tettem egy, az előzőhöz hasonló, csak még keményebb mozdulatot.
- Jaaaahhh! – színészkedtem, de már én sem tudtam visszafogni a nyögésem – Hogy nem tudsz beszélni? Milyen kár… - ingattam a fejem.
Olyan vergődést lerendezett, mint akibe áramot vezettek.
Ez teljesen felhergelt, úgyhogy hamarosan másodszor is bele lövelltem a farkam tartalmát az édes kis apró testébe.
Lassan kiszálltam belőle, és legurítottam az ölemből, majd arccal fölfelé fordítottam, aztán fölé másztam négykézláb.
- Csak nem fáj a popsid? – csücsörítettem megjátszott sajnálattal, és a térdemet odaszorítottam az előbb említett tesztrészéhez. – Hümm… szerintem nem sok kéne, és a térdem is becsusszanna… - tűnődtem.
Nancy erre minden maradék erejét (ami azért már nem volt valami sok) összeszedve megpróbál hátrébb kúszni az ágyon.
- Én megmondtam, hogy halálra foglak szexelni. – szorítottam le a derekát a matrachoz. – Na de nem kell félni, nem megy az olyan gyorsan. Azért még szórakozunk egy kicsit, ne aggódj! – simogattam a felsőtestét (a karmaimmal) „nyugtatóan”.
Drága Nancy édes kis agyáig most már úgy tűnt, eljutott, hogy annak bizony fele sem tréfa, amit mondok, úgyhogy kellőképpen meggyötört arckifejezéssel bámult rám.
- Most már nem is kell ez a csúnya vacak a szádra… - haraptam az ajkamba tűnődve, mialatt Nancy tarkója mögé nyúltam, és kioldottam a csatot – Majd rakunk bele valami finomabbat… - tettem hozzá, miközben kihúztam a szájából a golyót.
Hagytam, hogy egy kicsit öklendezzen, és köpködjön, aztán erőszakosan rátapadtam, és áttoltam a nyelvem a szájába.
Hamar el is eresztettem, mert kíváncsi voltam, hogy ki tud-e nyögni még ezek után valamit.
- N…ne… - tátogott alig kivehetően.
- Hüm? Mi kéne? – hajoltam az arcába, és közvetlen közelről meredtem a szemeibe.
- Ne bánts… – húzta hátrébb a fejét, és egy óriásit nyelt.
- Ohhh! – röhögtem fel a legnagyobb élvezettel – Na, most már mégsem tartod olyan izgatónak, az elrabol a csúnya bácsi, megkötöz, és megkefél dolgot?
- Jó leszek! - suttogta, és végre az ő szemébe is láttam azt az igazi rettegést, amit annyira imádok minden egyes játékszeremben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése