4.rész

A totálisan meggyötört férfi tekintetnél nincs gyönyörűbb látvány a világon!
Ráadásul még pluszban különleges is volt a jelen helyzetben, hogy Nancy ezzel a szanaszét folyt sminkkel arcán már sokkal férfiasabb jelenség volt, mint amikor megláttam bevonulni a színpadra. Vicces, hogy így a második menet után kezdenek kirajzolódni a férfias vonásai.
Na de hagytam is Nancy arcának a fürkészését, és újra felnevettem, a „jó leszek” ígéretére reagálva:
- Azt meghiszem! Mindjárt meg is mutathatod, hogy mennyire tudsz jó lenni! – nyaltam körbe félreérhetetlenül a szám, újra magamhoz húztam Nancy-t, lekattintottam a csuklóiról a bilincset, felnyaláboltam a testét egy pillanat alatt, és szépen leültettem az ágy mellé, a földre, széttárva előtte a lábaim.
Miután letettem, úgy kuporgott a földön, mint valami zsák.
Édes ez a gyerek.
Imádom, hogy minden ember ennyire különböző, mert így minden egyes éjszaka tud valami új, nevettető dologgal szolgálni.

- Most dédelgess egy kicsit te engem, eddig úgyis folyamatosan csak én dolgoztam! – szólítottam föl, és „óvatosan” megböktem a lábammal az oldalát.
Nancy meg se moccant.
Már egy pillanatra azt hittem, hogy komolyan bekómált, vagy ilyesmi, de aztán megnyugodtam, hogy csak rájátszik a hisztire.
- Na… Mi lesz? – kérdeztem, egyre türelmetlenebbül – Ne mondd, hogy nem csináltál még ilyet, mert az lesz az év poénja! – emeltem az arcát magam felé, és dühös pillantásokat szórva meredtem rá.
Persze nem voltam igazán dühös. Igazán dühös akkor voltam, amikor a kis ribi még élvezte is a dolgot. Most már ez a tehetetlensége csak a legnagyobb élvezettel tölt el, hiszen én aztán ráérek akármeddig, mire rászánja magát a lelkem, hogy leszopjon.
- Na? Esetleg mondani akarsz valamit? – kérdeztem, mert pontosan úgy bámult, mintha lenne valami mondandója.
Mivel úgysem tudott volna semmi értelmeset kinyögni, csak megrázta a fejét, lassan felemelte a kezeit (a csuklóin tökéletesen ott maradt a bilincs nyoma, szép, horzsolt seb formájában), és óvatosan a férfiasságomra tette.
Erőtlenül simogatni kezdett.
- Na, kezdetnek nem rossz! – borzoltam meg a haját sátánian kacagva – De nem kézimunkát kértem… - csücsörítettem fejcsóválva.
Úgy tűnt, hogy beletörődött a sorsába, mert lassan kitátotta a száját, és a farkam fölé hajolt, én viszont nem vártam meg, hogy a maga kis csiga tempójában ráereszkedjen, hanem megragadtam két kézzel a tarkóját, és lenyomtam a fejét, hogy szinte teljes hosszában benne lettem.
A reakciója az elején a szokásos volt, hörgött, és fuldokolt, meg kapálózva ütögette a combom, de aztán... MEGHARAPOTT!
Úgy löktem le magamról, hogy a szoba másik végébe repült!
- TUDOD KIT HARAPDÁLJÁL?! – pattantam fel mérgesen az ágyról (közben még fájlaltam a tökeimet, mert hát vámpírság ide, vagy oda, az azért nem kicsit fájt!), majd Nancy előtt teremtem, és úgy a lába közé rúgtam, hogy nem lennék meggyőződve arról, hogy lesz még valaha is gyereke.
Bár ez a gyerek dolog szerintem részéről így is, úgy is tárgytalan, nem hiszem, hogy az én szelíd kis tökön rúgásomtól függne bármi is.
Minden esetre sikítva gömbölyödött össze a földön a rúgásom hatására.
- Remélem mostantól világos, hogy nem rágcsálnivaló a farkam. – ültem le mellé a földre, és gyönyörködve néztem a kínlódását.
- Na? Élsz még? – fordítottam szembe magammal, amikor minden bizonnyal már enyhültek a fájdalmai, tekintve, hogy befejezte a vinnyogást.
- Ölj meg! – hörögte, levegő után kapkodva.
Oh, wow! Idáig is eljutottunk?
Francba, hogy nem néztem az órát, hogy mennyi idő alatt.
Előbb vagy utóbb ugyanis mindegyik ezt kéri…
- Sajnálom Nancy, de tiéd volt a választás lehetősége. Azt mondtad, előbb dugjalak meg. Én meg mondtam, hogy akkor esetleg belehalsz a kefélésbe. Ez van édes. – mondtam tárgyilagos hangon.
- NEM VAGYOK NANCY!!! – ordította, és meg is lepődtem, mert ki nem néztem volna, hogy a kis pöttöm tud ilyen hangot is kiadni magából.
- Nekem bizony az vagy! – kacagtam, és feltérdeltem előtte, hogy az arca magasságába kerüljön a farkam – Most pedig szopj le Nancykém, ezen is legalább túl leszel… - unszoltam, pillanatnyilag aránylag kedves hangvételben. De mostantól különösen ügyeltem arra, hogy eléggé kihangsúlyozzam a „Nancy”-t.
Nancy váratlanul elkezdte a tekintetével pásztázni a szobát, és mivel nem tudtam mire vélni a dolgot, belekukkantottam a gondolataiba, aztán természetesen rögtön megvilágosodtam:
- Kár a gőzért Nancy! – csóváltam a fejem – A vámpírokkal szemben nem használ sem a karó, sem a kereszt. Amúgy sincs valami túl nagy hited… ejnye. – kuncogtam ördögien – Még a napfénnyel esetleg lenne esélyed, de olyanhoz nehezen fog így hajnali 2 körül jutni… Úgyhogy inkább csináld, amit mondtam, ha jót akarsz. – magyaráztam, és megsimogattam az arcát. – Amúgy smink nélkül nem vagy valami szép nő. – adtam meg a kegyelemdöfést, és újra az ágyhoz, az előző pózba teleportáltam magunkat.
- És semmi harapdálás, vagy letépem a tököd, és az jobban fog fájni, hidd el nekem. – mondtam higgadtan, és lenyomtam a fejét az ölembe.