5.rész

Most már nem mert többet próbálkozni, úgyhogy hagyta, hogy a szájába csúsztassam a farkam, majd átadtam neki az irányítást.
- Aaaah Nancy! – nyögtem fel, ahogy munkához látott.
Hát, ennek aztán tényleg nem először van fasz a szájában!
Ellentétbe a tegnap esti kis kalandommal, ami őszintén szólva nagyon kiábrándító volt… az aztán azt sem tudta, hogy mit csináljon. Mindegy is, nem érdekes.
Na de ez a Nancy!
Teljesen levert tőle a veríték.

- Huhhh… Nancy… - nyögtem – Most őszintén…hány pasit cumikáztál már le? – érdeklődtem, de hogy még véletlenül se tudjon válaszolni, leszorítottam a fejét, a hajába markolva.
- Ha… így folytatod, megtartalak… - lihegtem, persze a legkevésbé sem gondolva komolyan a dolgot.
Olyan ügyesen, és intenzíven csinálta, hogy nem is kellett hozzá sok, hogy (immáron harmadszor is) a beteljesülésemhez érjek.
Mikor megérezte, hogy már közel van a „kitörésem”, le akart cuppanni a szerszámomról, de természetesen nem hagytam.
- A-a… - nyögtem, miközben változatlanul fogtam le a fejét, majd a szájába élveztem.
Hogy nem fulladjon meg, most már eleresztettem.
Kíváncsian figyeltem, hogy lenyeli, vagy kiköpi, de nem nagy meglepetésemre lenyelte.
Nem is vártam tőle mást.
Ezek után elterült a szőnyegen.
Szexi látvány volt.
De még bírja, úgyhogy nem hagyom ennyiben.
- Nancy… - sóhajtottam a térdemre támaszkodva, mikor felocsúdtam az élvezetből – Amiért ilyen igazán ügyes kisfiú vagy, most kapsz egy pár perc pihenőt, és csak utána esem megint a helyes kis seggednek, mit szólsz? – érdeklődtem nagylelkűen.
- Te miből vagy a kurvaéletbe? – zihálta csukott szemmel.
- Hús, csont, ilyesmik, meg némi vér… - soroltam röhögve.
- Pedig már azt hittem, gecivel vagy töltve… - motyogta.
- Ez édes! – kacagtam – Vicces vagy. Szeretem a vicces fiúkat. – mosolyogtam, és a talpamat végighúztam a mellkasán.
- Muszáj megölnöd? – kérdezte néhány perc múlva, mialatt még mindig mozdulatlanul feküdt a földön szétterülve.
- Nekem semmit sem muszáj! – röhögtem gúnyosan – De most ehhez szottyant kedvem.
- És nem lehet semmivel meggyőzni arról, hogy hagyj engem életben?
- Nem. – hangzott az egyértelmű válasz.
Most minek árulnám el neki, hogy valójában van esélye a túlélésre? Az azért jelentősen rontana a mókán, lássuk be!
- Tehát bármit csinálok, megölsz?
- Hümm… Mit értesz a bármit csinálás alatt?
- Hát… ha hagyom magam, teljesen kiszolgáltatva, hogy kiéld minden beteg vágyadat a testemen, akkor ugyan úgy megölsz, mintha tiltakoznék, rugdosnék, meg minden?
- Tökéletesen jól látod a helyzetet. Bár be kell vallanom, jobban izgat, amikor az áldozat egy kicsit tiltakozik alattam. – vigyorogtam.
- Azt hiszem már nincs erőm tiltakozni… - sóhajtotta elhaló hangon.
- Hát, akkor ezt megbeszéltük, Nancy. – nevettem elégedetten, elkaptam a lábát, és szó szerint felcibáltam a bokájánál fogva az ágyra. Hogy ne koppanjon akkorát a feje, azért utolsó erejével még rásegített a karjaival a dologra.
Újra elfektettem az ágyon, háttal, és arccal fölfelé, a lábai közé másztam és a csípőjét az én csípőmhöz emeltem.
- Várj! - nyögött föl.
- Nem várok! – röhögtem, és harmadszorra is, a már szűknek nem kifejezetten mondható nyílásba nyomtam a farkam.
Erőtlenül, de még mindig elvezhetően hangosan felnyögött.
- Na, most mondd, amit akarsz! – helyezkedtem benne, ő pedig gyötrődve tűrt.
- M… miért é… én? – nyögdécselte, zihálva kapkodva a levegő után.
Erre megint felröhögtem, és heves mozgásba kezdtem.
- Mert miért pont te ne? – röhögtem szadista módon, és miközben keféltem, a nyakához hajoltam, belemélyesztettem a hófehér, de szenvedéstől izzó bőrébe a fogam, és szívni kezdtem az ínycsiklandozó vérét.
Mikor már végképp az ájulás környékezte a vérveszteségtől, kihúztam a fogaim, és még utoljára intéztem hozzá néhány kedves szót:
- Szép álmokat Nancy fiú! – röhögtem, majd az ajkain keresztül kiszívtam azt a néhány cseppet, ami ahhoz kellett, hogy ájultan ernyedjen el az ágyon.
Még löktem néhányat a hátsófelén, majd mielőtt elélveztem volna, gyorsan kihúztam a szerszámom, és a hasára céloztam az örömöm jelét, hogy amikor felébred, akkor is maradjon neki valami emlék belőlem.

Igen, fel fog ébredni.
De csak az a szerencséje, hogy a végére egészen elnyerte a tetszésem a szenvedésével.
Ha végigélvezte volna az egészet, bizisten kinyiffantom!
Na és persze itt ez a fránya dolog, hogy olyan embert nem tehetünk el láb alól, akinek a hiánya sok embernek feltűnne. Tehát azt ajánlom, aki óvni akarja magát a vámpírok általi haláltól, az gyűjtsön maga köré egy kis rajongó tábort…
Ez a kis transzi meg szerintem még sokra viszi… ritka nagy ribanc, a maga nemében!
Na nem mintha érdekelne, hogy mi lesz még vele a saját kis nyomoronc maximum kb.50 hátralévő évével.
Minden esetre ez tényleg egy jó kefélés volt. Maximálisan meg vagyok elégedve. Még az a kis közjáték is jó volt az eleje felé, ha így visszagondolok.
Hümm… Lucy mégiscsak jól sejtette, hogy nekem való lesz a gyerek. – ezekkel a gondolatokkal öltözködtem vissza, és pakoltam el a holmijaim a táskába.
Aztán gondoltam egyet, újra elővettem a bilincset, és az ágy rácsához rögzítettem Nancy elernyedt kezét. Hadd legyen még mivel szórakoznia, ha felébred! Azt hiszem bele fog telni egy kis időbe, mire visszatalál a haverjaihoz, vagy ők hozzá. – vidultam magamban.
- Na, jó volt veled, Nancy! – röhögtem még egy utolsót, miközben végignéztem az össze karmolt, harapott, és nem mellesleg gecizett srácon, akit még arra sem méltattam, hogy megtudjam a nevét.

Elégedetten hagytam el a hotelszobát, ahol az este igazán élvezetes órákat élhettem át.

VÉGE